Címlap » Magazin » A Gemenci erdő és rőtvadjai

 
 

A Gemenci erdő és rőtvadjai

 

Jelentkezés, kapcsolat



UTAZÁSI FELTÉTELEK



ELEKTRONIKUS HÍRLEVÉL

Archívumok

Gímszarvas (Cervus elaphus ) Red Deer

Berta Béla felvétele

A gímszarvas (régies nevén rőtvad) Magyarországon nő a világon a legnagyobbra. A valaha tabuként tisztelt, szent állat (hiszen még a nevét sem mondták ki elődeink, csak „körülírták”) a Dél-Dunántúl (Tolna-, Baranya- és Somogy-megyék) erdeiben kapitális méretű, sehol másutt nem látható agancs-koronát növeszt, napjainkban is. Ideális élettere a laposabb térszínen zöldellő, tisztásokkal és rétekkel kísért lombos és vegyes erdő. A kutatók szerint ezen belül is az ártéri, ligetes vadonokat kedveli, mert habár uralkodói vad – kedveli a dagonyát.  Ezekből a néhai rőtvadas ártéri erdőkből azonban mára alig maradt valami az öreg kontinensen. A gímszarvasok is inkább a mesekönyvek oldalain, honlapjain élnek tovább a legtöbb helyen…

Van azonban egy kivétel. Egy kivételes menedék, a ránk maradt Kárpát-medencében: Az ember gondjaira bízott Gemenci erdő. Földünk legnagyobb gímszarvasainak ártéri rengetege.

 


 

Gyöngyvirágtól lombhullásig

Két generáció (vagy inkább 3?) számára is Homoki Nagy István (1914 – 1979) felejthetetlen munkája, az 1953-ban bemutatott „Gyöngyvirágtól lombhullásig  jelentette „A természetfilm” fogalmát. 40-50 éve semmi rendkívüli nem volt abban, ha valaki 8-10 alkalommal is megnézte.

A fekete – fehér képernyőkön látott erdők, a gyermekek fantáziájában kaptak színeket, míg a mozik sokszor ismételt matiné előadásain már életnagyságban (valós színekkel) elevenedett meg a gemenci vadon. Így ismerhette meg mindenki a Gemenci erdőt. Sokaknak pedig akár így költözhetett a lelkébe is. Átjárhatatlan erdők, ősvilágot idéző árterek, holtágak és az erdész által őrzött megannyi különleges vad világa. Hol békés, idilli képekkel – hol az örvénylő árvíz veszélyeit megszenvedve. A múlt század utolsó harmadában, a film sokadik végignézése közben… már megszokhattuk: Valamikor összefüggő, érintetlen élőhelyekből épült fel világunk – de immár csak az emberi védelemben bízhatott a visszaszorított természet. A Gemenci erdő természetes képét már a XX. században is az ember őrizte, alakította. A „Gyöngyvirágtól lombhullásig” megmutatta milyen egyedi érték Gemenc. S azt is megérezhettük, hogy mennyire vigyáznunk kell majd rá, a jövőben.

A Gemenci erdő

Az 1996-ban alapított Duna-Dráva Nemzeti Park területeihez tartozó Gemenc, már két évtizeddel korábban is önálló tájvédelmi körzet volt. Erdői közigazgatásilag elsősorban Tolna-megyéhez tartoztak (és tartoznak), a Duna bal partján csak egy keskenyebb galériaerdő sáv „fut” Bács-Kiskun megyében. Az erdők északi határa a Sió-csatorna torkolati szakasza, míg a déli a horvát- és szerb határ. A Dunát kísérő ártéri erdősáv hosszúsága 30 km, szélessége kb. 7 km.  A folyó bajai kanyarulata felett szeli át az 55-ös főút (Bajáról – Bátaszékre), ez a legfontosabb szárazföldi megközelítési útvonal. A főúttól délre terül el a Pörbölyi erdő, a Gyűrűsalj, illetve a határozottan vadregényes (és vadban gazdag) Kádár-sziget, valamint a Pandúr-sziget. ÉNy-i határán a Sió kanyarog. Ezt a kiugró „csücsköt” a hatalmas kiflit formázó Taplósi Holt-Duna határolja. Ahogy köztudott, ez Közép-Európa legnagyobb ártéri erdeje – illetve erdős ártere. Számos holtága 1810-ig alakult ki. Az ekkor megkezdett szabályozások következtében újabb ágak már nem születnek, a főmedrek nem változnak. Ismertebb holtágai pl. a Tolnai-Duna; a Sáros; a Taplósi Holt-Duna; a Sió holtágak; a Forgó-tó; a Gemenci Holt-Duna; a Sulymos-tó; a Decsi Nagy-Holt-Duna; a Malomtelelő-tó; a Rezéti Holt-Duna; a Cserta-Duna; a Vén-Duna; a Nyéki Holt-Duna és a Móricz-Duna. Rendszeresen víz alá kerülő területein a fűzek, míg a magasabb övezetekben a nyárfák a fő erdőalkotók. A cserjeszint sokhelyütt rendkívül gazdag, s ezért az ember számára járhatatlan. A vízi és gázló madarak mellett kiemelkedően gazdag a ragadozó madár állománya is. Rétisas, kerecsen sólyom és békászó sas is lakja. Világhírű gímszarvasai mellett igen jelentős az őz és vaddisznó populációja is.

Az erdő kezelője az 1993-ban létrehozott Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. 37.839 ha az állami erdők és 55.700 ha a vadásztatott földek területe.

A vadak védelme, nyugalma érdekében számos zónája engedélyköteles, illetve szigorúan védett. Több jelzett túraútvonal is halad határain belül, 7 db korszerűen kialakított tanösvénye van. (Ezek: Forgó-tavi tanösvény; Kerttörténeti tanösvény Karapancsa; Fekete gólya tanösvény; Molnárka tanösvény; Nyéki Holt-Duna tanösvény; Sötét-völgyi tanösvény; Vajas-torok tanösvény)

A Gemenci Állami Erdei Vasút nyomvonala 31 km hosszúságú, 9 megállóhelyen lehet megpihenni, illetve elindulni a tanösvényekre. A kisvasút „főállomása” a Pörbölyi Ökoturisztikai Központ.

A világelső rőtvadak

A világrekorder gímszarvas trófeák több mint fele a Dél-Dunántúlról származik. Ez mindig is így volt és a magyar erdészeti szakemberek dolgoznak azon, hogy így is maradjon. Az egyedülálló gímszarvas állomány egyrészt az optimális természeti adottságoknak köszönhető (az erdők eltartó képessége, összetétele, a lankás terep, tisztások és ligetes legelők aránya – és a szarvasok által leginkább kedvelt ártéri erdők). A másik részt a magyar erdészet „adja hozzá” a törvényi környezet kialakításával, a vadkárokért járó kompenzációk működtetésével, az erdők kezelésével, a téli etetéssel – és a vadásztatással.

(A vadásztatást korunk érzékeny-urbánus, szóban és kampányszerűen „természetvédő” közvéleménye a legtöbbször elitélendő tevékenységnek tartja. A tájékozatlanság; a közösségi- vagy main stream médiából áradó laikus, de aktivista típusú megközelítések következtében – a hozzáértők álláspontja általában el sem jut a hírfogyasztókhoz.)

A dél-dunántúli- és így a gemenci szarvasbikák méretei rendkívül figyelemre méltóak. (Érthető, miért babonázta meg egy korai fajtársuk Hunort és Magort Meotisz mocsaraiban…)

Marmagasságuk akár a 150 cm-t is elérheti, tömegük rendszeresen meghaladja a 200 kg-ot. 5-6 évesen válnak ivaréretté (a tehenek már 2-4 évesen termékenyek), s ugyanennyi időn át alkalmasak génjeik továbbadására. Háremükben akár 20 tehenet is összetarthatnak – de ezért senki ne irigykedjen a domináns gímbikákra… Szeptemberben és október első felében tart a bőgés, a bikák állandó harca, illetve a párzás – amiben izomzatuk több mint 20%-át felélik. Azok a bikák, akik nem tudják pótolni izom és zsírkészletüket, a beköszönő tél során szinte lerokkannak. Sokszor megfagynak – közben talán a közelmúlt édes emlékein merengve…

Télen ezért is elengedhetetlen a rendszeres etetésük.(!) 16-18 évet élnek, az utolsó 5 évet a bőgéstől és a hárem körüli teendőktől való visszavonultságban… túl a zeniten, de még mindig impozáns küllemmel.

A tehenek jóval kisebbek, agancstalanok, tovább élnek és jobban bírják a fogságot. A vemhesség 240 napot vesz igénybe – a borjak megszülése 10 percet. Az újszülött borjú néhány perc elteltével feláll – de a szoptatás első heteiben „takarásban marad”, rejtve még a család szemei elől is.

A Gemenci erdő szarvasbikáinak agancsa aranyat ér. Egy 11 kg tömegű trófea díja több mint 12.000,-EUR. (Minden + dkg ára 60,-EUR)… s ez az érték még semmiféle járulékos költséget nem tartalmaz. 12 kg felett már kapitális trófeáról beszélünk, a 15 kg-nál nehezebb agancs pedig már a legendák világába repíti a vadászembert. Az agancs a lehullatás után, szinte azonnal megkezdi az újra-termelődést. Naponta több mint 2 cm-t nő. (!)

Lévén, vadásszák őket – a Gemenci erdő gímbikái sokkal óvatosabbak, mint a tehenek. (Teheneket szinte bármikor megpillanthatunk a vadászidény alatt is – hiszen biztonságukat nem veszélyezteti senki fia – esetleg Diánája sóvárgása, vagy hiúsága…). A kapitális bikák nem csak erőteljesen hatalmas, de intelligens „uralkodók” is: A vadásztatási időszak lezárulását követően jóval többször merészkednek elő. Télen, az etető helyeken talán még várják is a takarmányt szállító járművek megszokott, bíztató motorzaját. Ilyenkor van a legjobb esély, hogy láthassuk őket. Távoli múltunk kultikusan tisztelt teremtményeit. Gyorsan lepergő jelenünk elfeledett erdei óriásait. A Gemenci erdő legendás rőtvadjait.

Képek: Badari-Csiszár Angéla
             Berta Béla
             Krizák István

Szöveg: Gőgös Norbert