Címlap » Magazin » GARAJONAY NEMZETI PARK

 
 

GARAJONAY NEMZETI PARK

 

Jelentkezés, kapcsolat



UTAZÁSI FELTÉTELEK



ELEKTRONIKUS HÍRLEVÉL

Archívumok

A Kanári-szigetek nyugati tagjainak (La Gomera, La Palma, El Hierro) környezete sok helyütt maximálisan eltér a katalógusokban megszokott, állandóan napos, minden szolgáltatással kiépített, nyaralóparadicsom… képektől, képzetektől. La Gomera (Isla Columbina) rendkívül meredek, 1.000 m fölé ugró, szinte állandóan párában rejtőzködő hegyeiben a dinoszauruszok korából fennmaradt szubtrópusi esőerdők várják a túrázókat. Az UNESCO világörökségi védelem alatt álló Garajonay Nemzeti Park örök- és méregzöld babérlombú erdői – embertömeg nélkül, J. Verne regényekbe illő tájakkal és teremtményekkel.  

La Gomera (Isla Columbina)

A 370 km2 területű (kb. 22 km átmérőjű) kerekded La Gomera a szigetvilág vulkanológiailag legnyugodtabb tagja: Egyetlen kitörésről sem írtak, vagy tesz említést a kollektív emberi emlékezet. Ezzel együtt, felszínformái olyan egzaltáltan meredekek és festőiek, hogy a modern geográfiai ismeretekkel érkező látogató is elbizonytalanodik… hogyan létezhet egyáltalán ilyen táj, a guancho[1] istenek beavatkozása nélkül.(?)

A sziget egy óriási, az óceán közepébe vetett, kettévágott narancs, szelvényein borotvaéles gerincekkel, vulkáni kupolákkal, roques – ahogy a helyiek mondják, elképesztően mély, s a legtöbb esetben járhatatlan völgyekkel – barrancos – „la gomeraiul”. A sziget közepén kiemelkedő 1.484 m magas Alto de Garajonay csúcsról körbetekintve inkább csak érzékelhető, hogyan is szakadnak alá a végtelen mélységű barrancos. Néhány órányi terepen tartózkodás után mindenkiben rögzül, miért is alakult ki a Silbo Gomero, a gomerai füttynyelv, ezen a még ma is igen nehezen járható terepen. A sziget lakossága csak 22.000 fő, s a hagyományos banán, szubtrópusi gyümölcstermesztés, illetve pásztorkodás helyett szinte mindenkit a turizmus és a szolgáltató szektor szippantott be. A helyiek úgy fütyülnek, ahogy az erről tartott népszavazáson döntöttek: a Silbo Gomero kötelező nyelv az általános és középiskolákban. A megfelelő szintű fütty oktatásról az autonóm kormányzat gondoskodik, immár két évtizede. A sziget lakossága igen jelentős mértékig Közép-Amerikából visszatelepült (Kuba, Panama és Venezuela), volt gyarmatos. Talán ezért is – különösen erősen él Kolumbusz Kristóf (1451-1506) emlékezete, aki több alkalommal is huzamosabban tartózkodott a szigeten, a Bobadilla család, s kiváltképp a híresen szép özvegy, Beatriz de Bobadilla vendégszeretetét élvezve. Ezért is Kolumbusz-szigete a népszerű neve.

Garajonay Nemzeti Park

Hajóval érkezve a legtöbb esetben már messziről szembeötlik a sziget két környezeti sajátossága: 1./ Rendkívül meredek, az óceánból átmenet nélkül tornyosuló falak; 2./ A sziget keleti oldalán, kb. 800 m magasság felett gyülekező felhők.

A Kanári-áramlatnak is köszönhetően, az állandóan nedves, óceáni párát hozó légtömegek (meglepő módon) É-K irányból érkeznek. (Az állandó szeleket a hajósok az angol trade wind szóval illetik, mindenhol az óceánokon).  La Gomera „falainak ütközve” csak felfelé mozoghatnak, így kb. 800 m magasságtól állandó a kicsapódás. Októbertől – májusig, szinte függetlenül a környező területek időjárási viszonyaitól – itt bármikor állhatunk, ázhatunk a felhőkben. A 40 km2 területű Garajonay Nemzeti Park 1986-ban nyerte el az UNESCO világörökségi védelmet. Határain kívül, az ÉK-i óceánra néző oldalon, a Majona Park további erdőivel kiegészítve igazi „harmadidőszaki (60 millió évvel ezelőtti) maradványdzsungel”.

Míg a gerincekhez közel az alacsonyabb, cserjeszerű, sokszor az állandó szélirányt is jelölő fákat találunk, lenn a völgyek mélyén inkább óriási, vagy életre keltek módján tekergő, szakállzuzmós, mindig zöld matuzsálemeket.

Az endemikus növények (csak itt élő) száma több mint 120 – míg az állatoké 150 (!). A sejtelmes őserdő ködében sétálva szinte hálát ad az ember, hogy a harmadidőszak elejéről csak a növényzet maradt itt…, s hogy a dinoszauruszoknak mennie kellett… (Azok pedig, akik nem tűntek el 65 millió éve – azóta csak folyamatosan zsugorodtak, mint pl. a csak itt élő gyíkok és kuszmák /lábatlan gyíkok/).

Számos fa nedvességtartó avart termel, két hullámban nőnek levelei, a buja aljnövényzet felett szakállzuzmók sokasága is erősíti az esőerdők mikroklímáját.

Az örökzöld babérlombú erdők (laurisilva) vagy szubtrópusi esőerdők

A meredek hegyoldalak következtében erőteljes a vertikális zonalitás, vagyis, a növényzet szintenként más és más. A fontosabb fafajok: avokádó, kanári babér, teafélék, közönséges magyal, kanári fenyő, kanári fűz, kanári magyal. Mindenütt elterjedtek a folyondárok, s számos helyen a borostyán. A moha- és zuzmószint igen fejlett, a gyepszint is meglepően gazdag, az óriási  páfrányoknak köszönhetően. A lombkoronaszintben azonban légyegesen kevesebb fajt találunk, mint az egyenlítői esőerdőkben.

A sejtelmes, harmadkori „reliktum-világ” mára világhírnévre tett szert. Évi 450.000 látogató érkezik ide – hogy legalább egy fél napra ne lássa a kanári szigeteki Napot… esetleg meg is ázzon…

Ahogy az UNESCO világörökségi terület határában kiépített (nagyszerű) információs központ vadőrei mondják: „Itt vagyunk a legmesszebb a pálmafás, homokos strandoktól, napsütéstől, resort hangulattól, tömegtől. Helyi banánt azonban minden héten kétszer is hoznak fel a kisboltba és a jelölt útvonalaink nagy része is járható.”

A Garajonay Nemzeti Park honlapján és egyes kiadványaiban pontokba szedve összegezték, milyen feltételek kellenek a laurisilva / szubtrópusi erdők kialakulásához:

1./ Az É-i félteke óceáni szigetei a 25º-38º között kell, hogy elhelyezkedjenek

2./ Kiegyenlített évi csapadék, nyári esőkkel

3./ Min. 800-900 mm évi csapadék

4./ Min. 15ºC évi középhőmérséklet (vagy ennél magasabb)

5./ Fagymentesség

6./ Minimális napi- és évi hő-ingás

7./ Állandóan magas páratartalom, felhőképződés

 

A Garajonay Nemzeti Park szépsége és különleges világa egyre többeket csábít a turisztikai eretnekség ködös ösvényére…

A Kanári-szigetekre menni napágyazás, all inclusive élvezet és animátor tevékenységek nélkül…? Felhőbe mászni – s ott megázni…? – tehető fel a kérdés.

 

Mára azonban sokak bakancslistáján szerepel, hogy La Gomerán sározhassák össze.

 

***

 

Szöveg és kép: Gőgös Norbert

[1] A Kanári-szigetek őslakói