Címlap » Magazin » Palagruza / Pelagosa – az Adria legeldugottabb szigete

 
 

Palagruza / Pelagosa – az Adria legeldugottabb szigete

 

Jelentkezés, kapcsolat



UTAZÁSI FELTÉTELEK



ELEKTRONIKUS HÍRLEVÉL

Archívumok

Diomédész argoszi király (Odüsszeusz egyetlen, vele észben és bátorságban egyenlő harcostársa, Trója ostrománál) legendás nyughelye, az Adria legeldugottabb szigete. Egy darabka föld, pontosabban két nagyobb, s néhány kisebb drámai szépségű szikla – amiről emberemlékezet óta mondák és krónikai tudósítások születtek – s csak az elmúlt 50 évben néptelenedett el. Görögül Pelagousae, olaszul Pelagosa, a mai térképeken pedig Palagruza szigete, az adriai hajózások legtávolabbi felfedezhető állomása.

A hullámok botanikus kertje  

A Split kikötőjétől 124 km, az olaszországi Pescara-tól pedig 168 km távolságra fekvő szigeten évente csak 300 m csapadék hull. Ez az Adria legnaposabb pontja, egy 1.400 m hosszú és 300 m széles földdarab, számos őshonos mediterrán – illetve az ókori idők óta véletlenül idehurcolt szubtrópusi növény ritkasággal.

A kapribogyók mellett talán az oleanderek és a rododendronok a legismertebb virágos növények, ebben a hullámokra telepített botanikus kertben, ahol a drámai hatás kedvéért 90 m magas sziklakörnyezetbe helyezte az „ágyásokat” a Teremtő. A főszigetet körbeölelő víztömeg ráadásul az Adria leggazdagabb – illetve utolsó halászterülete, a szardíniák egyetlen szaporodó helye.  A víz 12 tengeri mérföld, vagyis 22 km szélességben horvát felségterület – véletlenül – illetve a XX. század megannyi kaotikus változásának köszönhetően. A hullámok botanikus kertjének lágy víztömegei az utolsó adriai barrakuda, illetve muréna menedékhelyek, s többféle cápa, köztük az akár 3 m nagyságúra megnövő kékcápa is megfigyelhető olykor.

Antik idők históriája

Homérosz ezt a szigetet tartotta Diomédész, az argosziak hősies uralkodója méltó temetkezési helyének. A Trója falai alól idevetődött görög harcosok legyőzték a szigeten talált ellenséges illíreket – akiket Zeusz ráadásul sirállyá változtatott. Ugyanez történhetett a későbbiekben is, azokkal, akik ellenségesen léptek Diomédész földjére – ezért zajonganak még ma is a sirályok a festői sziklák körül. A görög mitológiát nagyra becsülő rómaiak templomot építtettek a szigeten, ami a Földközi-tenger útvonalak egyik jelentős megállójává vált. Pelagosa / Palagruza ókori fontosságát az itt talált Kr.e. VI. századi athéni kerámiák, illetve későbbi görög és római leletek is bizonyítják. A sziget szépsége III. Sándor pápát is rabul ejtette, akiről feljegyezték, hogy 1177. márciusában megállította hajóit, hogy a „víz-égbolt és föld határán” pihenhessen, illetve költhesse el vacsoráját. A főpapi vacsora helyszínét ma is Pápa mezeje-ként ismerik. A középkor folyamán a sziget sokáig retteget kalózbázisként volt ismert – majd Velence fennhatósága alá került.

Olasz emlékek tengere

1861-ig a szigetek a Nápoly-Szicíliai Kettős Királysághoz tartoztak, olasz ajkú lakossággal. A mai Stra Vlaka-öbölnek, illetve Veli Zalnak (Déli aranypart) nevezett strandokon valaha halászhálók sokasága száradt, dalos-zajos olasz halászok hajói futottak ki nap – mint nap, hogy learassák a tenger gyümölcseit. 1861-ben Pelagosa Ausztria-Magyarország birtokába került. 1875-ben a békeidők mestereinek alaposságával megépítették a máig is kiváló állapotban lévő a 23 m magas világítótornyot (90 m magasságban!). A világítótorony máig is a Földközi-tenger térségének egyik legnagyobb ilyen típusú építménye – impozáns emlék a néhai Osztrák-Magyar Monarchia délnyugati határvidékén.

1894-ben a toronyhoz állandó meteorológiai állomást is építettek, a korabeli viszonyoknak mindenben megfelelő két szolgálati lakással.

A sziget állandó lakosainak többször is osztozni kellett az ideérkezett, nem olaszul beszélő – inkább német vezényszavakat értő osztrák-magyar haderő katonáival. A Nagy Háborúban a k. und k. haditengerészet és az Olasz flotta még ütközetet is vívott a sziget birtoklásáért.

1918-tól Olaszország Zarai Kormányzóságához tartozott (a mai Zadar központtal), ekkor történtek az utolsó betelepítések, a Tremiti-szigetekről (Isola Tremiti).

A II. Világháborút lezáró tárgyalások végén Tito Jugoszláviájához került, annak ellenére, hogy ott délszlávok soha sem éltek – sőt, talán soha sem jártak.

Olasz lakosságát kitelepítették.

Pelagosa / Palagruza ma kedvelt horvátországi kiránduló célpont. A Dalmát-szigetvilág legtávolabbi és legeldugottabb gyöngyszeme.

„Olyannyira távoli, hogy nem is Dalmácia”, ahogy fogalmaznak olykor a régi idők történeteit is jól ismerő, Vis-szigeti (olaszul Lissa) hajós kapitányok.

***

Szöveg: Gőgös Norbert
Kép: Internet források