Címlap » Magazin » Spitzbergák / Svalbard, Európa legnagyobb vadonja

 
 

Spitzbergák / Svalbard, Európa legnagyobb vadonja

 
 
Kép 1: Spitzbergák

 

Kép 2: Svalbardi tengerpart
a

Az északi szélesség 74°- 81° között elterülő szigetvilág a Nordkapp (Európa legészakibb, közúton megközelíthető pontja) és az Északi-sark (Földrajzi Északi-sark) „félútján fekszik”, mindkettőtől megközelítőleg 1000 – 1000 km távolságra. A Norvégia fennhatósága alá tartozó szigetvilág területe 62.050 km2 (Svájc méretének a másfélszerese), nemzetközileg használt nevét – Spitzbergen – a Jeges-tengerből kicsúcsosodó hegyeiről kapta. A szigetek norvég neve – Svalbard – a múlt század elején jelent meg a köztudatban, s végérvényesen csak 1925 óta tartozik az anyaországhoz, hiszen azóta tartózkodik állandó norvég kormányzó (a Sysselmannen) a tartományi fővárosban, Longyearbyenben. A szigetek felületének 60%-át fedik gleccserek, s a rendkívül tagolt partvonalakat kristálytiszta vizű fjordok övezik, minden irányból. Longyearbyenbe az Isfjorden fjord vizén (jégpáncélján…) lehet bejutni, s aki elér ide, elmondhatja, hogy járt a fények igazi fővárosában…hiszen az április 20 – augusztus 23. időszakban a napkorong egy pillanatra sem bukik a horizont alá. „Az érem sötét oldala”, az október 26 – tól február 15-ig tartó, fogcsikorgató sarki éj is tartogat egy csodát az ekkor idelátogató kevesek számára: az északi fény (aurora borealis) ekkor tart rendszeres néma vetítést a nyílt égbolt végtelen multiplexén.

Kép 3: Northern light
a

A tartományi főváros szélső házai mögött már Európa messze legnagyobb vadonja kezdődik: A hét nemzeti park, hat vadrezervátum és tizenöt madárrezervátum együttes területe meghaladja a 40.000 km2-t. Svalbard napjainkra bolygónk legszigorúbban védett arktikus természetvédelmi paradicsomává vált. A norvég kormány 2007. évi 5161. referenciájú előterjesztése alapján a teljes szigetvilág az UNESCO világörökségi védelem várományosa. (!)

Kép 4: Svalbard Riviéra

 

Kép 5: Sirályok tánca
a

Jegesmedve birodalomban
A Spitzbergák minden lakosára jut minimum 1 db jegesmedve. Földünk legnagyobb szárazföldi ragadozójának állományát 20.000 – 25.000 egyedre becsülik, amiből 30% él Eurázsia északi végein. Isbjørn (jégmedve norvégul) néven azt a megközelítőleg 3.000 példányt illethetjük, akik „norvég, vagy részben norvég fennhatóság alatt élnek”. A Barents tenger jéggel fedett vizeinek- és egyben az isbjørn szub-populáció elterjedésének határait a Spitzbergák – Ferenc József-föld – Novaja Zemlja szigetvilágai alkotják. Magyarul: Svalbard jegesmedvéi rendszeresen átjárnak a Ferenc József-földre és vissza, de vannak olyan egyedek is, akik többször megteszik a Novaja Zemlja „retúr útvonalat” is. A szigetek fehér óriásainak megfigyelésére, megóvására Norvégia kormánya az elmúlt 2 évtizedben igen jelentős erőfeszítéseket tett – és tesz: 1990-óta 1.100 egyedet jelöltek meg. (!). Jelenleg is több mint 100 anyamedve visel műholdkövetéses rádió nyakörvet (!), rendszeres a különböző életkorú egyedek befogása, a szabályos időközönként megismételt orvosi vizsgálatok elvégzése érdekében. A kitüntetett figyelem motivációiból ezúttal két aspektust említsünk meg:

1./ Turisztikai: A fehér óriások jelenléte az egyik legfontosabb vonzerő a luxushajó járatok üzemeltetői és a szárazföldi utasokat számára egyaránt. Longyearbyen egyre inkább bővülő turisztikai szolgáltatásai jelentős mértékig a féltonnás, fehér óriásokra épülnek.

2./ Természetvédelmi: Az egyre aggasztóbb felmelegedés ellenére is (2012 nyarán 10%-kal több jég olvadt el az Arktiszon, mint valaha. Változatlan ütemű olvadás esetén, egyes prognózisok szerint 2020-ra, vagyis 8 éven belül /!/ nyáron el fog tűnni az északi tengerek jégtakarója – ami a kipusztulásba sodorja a jegesmedvéket) Norvégia kormánya így üzen hadat a globális gazdasági-, és környezeti folyamatoknak. A medvék megóvása nemzeti üggyé és küldetéssé vált: Egyre több norvég úgy látja, a medvék sorsa – saját jövőjük is. Az Arktisz államai (Norvégia, Dánia /Grönland/, Oroszország, Kanada és az Egyesült Államok) közül  Norvégia – egyetlen országként – teljes vadászati tilalmat vezetett be a medvékre.

 

 a
Kép 6-7:  Jegesmedve
a

 

A Spitzbergák magyar kutatója
Az Arktisz kutatás úttörői között szerepel egy magyar tudós, Cholnoky Jenő (1870 – 1970) neve is. Cholnoky 1910. nyarán látogatott el a Spitzbergákra (103 évvel ezelőtt!), s az itt végzett kutatásokról részletes beszámolót készített a Földrajzi Közlemények számára. A látottak annyira lenyűgözték az ekkor már országosan ismert földrajz tudóst, hogy egy népszerű tudományos könyv megírásába kezdett, egy afféle „sarkvidéki enciklopédia” megszerkesztésébe. 4 év alatt készült el A jégvilág. A sark-kutatások története c. munkája, aminek kiegészített és átdolgozott kiadását 1929-ben is kiadták (az Északi- és Déli-pólus felfedezése után). A könyv Magyarország elsőszámú sarkkutató kézikönyvévé vált, számos ábrával, fotóval és leírással a Spitzbergákról.

* * *

Szöveg:  Gőgös Norbert / Mobil: +36 30 250 2765
Kép: Marcela Cardenas
Emelie Vatvik
Ole Joergen Liodden
Konstantin Simonov
Svalbard Tourism

Forrás:
1./ Andreas Umbreit: Spitsbergen, Bradt Travel Guide / Fourth edition / England – 2009.
2./ Cholnoky Jenő: A jégvilág, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet / Második kiadás – 1930
3./ Norwegian Polar Institute: Polar Bears in Svalbard – 2005