Címlap » Magazin » Hawaii pillanatok – Waikíkí Beach

 
 

Hawaii pillanatok – Waikíkí Beach

 

Földünk egyik legismertebb strandja a Waikíkí Beach. Világhíre mindenhová eljutott és eljut, szépségének, trópusi klímájának, az amerikai üdülési szokásoknak – s mindezek amerikai marketingjének köszönhetően. A hula tánc, a fehér homokos strandok, a pálmaligetek, a luxusüzletek, az égbe nyúló szállodasorok és az amerikai világvárosi hangulatok ötvözete. Trópusi paradicsom a „nyaralóhelyek felsőházában” – ultramodern csomagolásban.

Kezdetek

Honolulu déli városrészének fehér homokos partjait a maoli őslakosok (Hawaii polinéz őslakói) a Kiáradó friss vizek (waikíkí) néven illették. Források táplálta mocsarak választották el a háttérben emelkedő vulkáni gerincektől – míg a Csendes-óceán felé a part-menti korall-zátonyok lágy, sekély vizei határolták. A XVIII. században vált az uralkodók, illetve a kiváltságos polinéz katonai arisztokrácia (aili) szörf (longboard) paradicsomává. A mocsarak helyén az 1800-as években ásták a ma is látható Ala Wai csatornát, ennek köszönhetően Waikíkí félig természetes félszigetté vált. Fehér homokos strandja a Waikíkí Beach mellett ekkor alakították ki a 4 további, „szomszédos” strand szakaszt (Kuhio, Gray’s, Fort DeRussy, Kahanamoku) is.

Az 1880-as években érkeztek az első „óceánon túli” nyaralók. George Lycurgus, a görög-amerikai milliárdos itt látta vendégül 1888-ban brit „sztárírót”, Robert Louis Stevensont, korának az ajnározásig ünnepelt szerzőjét, a Kincses sziget, illetve a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete alkotóját. A fáma szerint R.L. Stevenson számára alakították ki a Sans Souci Resort hotelt – a Waikíkí Beach első resortját – hogy méltó módon fogadhassa Hawaii uralkodóját, Kalakaua királyt, aki legalább akkora világutazó volt, mint ő…

Az 1900-as évek elejétől megkezdődött a közvetlen óceánparti telkek parkosítása, illetve beépítése.

Duke Kahanamoku (1890 – 1968)

Waikíkí máig legismertebb szülötte, Alfréd Edinburghi herceg (Viktória királyné második fia, VII. Edward brit uralkodó öccse) itt tett látogatásának tiszteletére kapta nevét. (Duke jelentése angolul herceg). Duke családjának háza a mai Hilton Hawaiian Village luxushotel helyén állt – sorstól elrendelt volt tehát, hogy a szép szállá cseperedő maoli fiúból nagyszerű úszó és szörfös váljék. Duke egész gyermekkorát a part menti zátonyok hullámain töltötte.

Első egyéni olimpiai aranyérmét 1912-ben szerezte Stockholmban (100 méteren). 1920-ban az Antwerpeni Olimpián is ő volt a világ leggyorsabb úszója, egyéni aranya mellett számos érmet nyert az USA úszó válogatottjának tagjaként is. Az 1924-es Párizsi Olimpián csapattársa, a magyarországi születésű Johnny Weismuller – a későbbi Tarzan szorította csak a második helyre.

A 190 cm magas, állandóan vidám, „csupaizom” olimpikon filmszínésszé vált, illetve a szörfözés és a strandröplabda első számú élő ikonjává. Népszerűségére (és az 1930-as évek nagyszerű közbiztonságára…) jellemző, hogy 1932-től 1961-ig ő volt Waikíkí sheriff-je. Így napi feladatait nemritkán hullámlovaglás közben látta el…

Waikíkí Beach az ő életében vált az amerikai álomparttá, a szörf az amerikai álomsporttá – a waikíkí szállodák pedig az amerikai álomnyaralás helyszíneivé.

Duke Kahanamoku élete mára Hawaii kultúrtörténetének külön fejezetévé vált. Fénye mit sem kopott, az utóbbi évtizedek megannyi Hawaii sorozata, sztárja tündöklése mellett sem.

Állandóan virágba öltözött szobra az óceánparton áll, közel gyermekkori otthonához, s a sheriff hivatallal épp szemben…

 A fehér homok vonzásában

Világválság ide – világválság oda… Waikíkí Beach fehér homokja az 1930-as években vált fogalommá. California kikötőiből futottak ki a ráérő amerikai turistákat menetrend szerint a Földi Paradicsomba szállító hajók, annak ellenére, hogy a honolului John Rodgers Reptér már 1927-ben megnyílt. (A polgári repülés a II. Világháború után vált tömegesen elérhetővé és megfizethetővé az USA-ban.) Pearl Harbor kiépítése (Honolulu északi területe vált az Amerikai Haditengerészet Csendes-óceáni központjává) tovább segítette a nyaraló turizmus fejlődését, hiszen a tengerészekhez látogatóba érkező családtagok, barátok, barátnők – mind hosszabb időre érkeztek. A világtengerek feletti stratégiai célok  – így egészültek ki a trópusi nyaralások egyéni igényivel.

A korabeli, sokszor még megrajzolt képeslapokon már „kivédhetetlen” a fehér homok és lágy hullámok hívó szava. Az 50-es években már olyan jelentős volt a kereslet (annyian akartak Hawaii-ozni…), hogy világossá vált, „floridai módon”, vagyis nagykapacitású szállodák építésével, szálloda negyedek kialakításával szolgálható ki a nyaralói igény. Megkezdődött a tömeges resort fejlesztések időszaka.

Létezett még ugyan Oahu szigetén (Waikíkí Oahu szigetén található) a XIX. századi cukor, ananász, kávé és egyéb trópusi növények ültetvényeinek rendszere, de a befektetők számára világossá vált, hogy a jövő iparága csakis a nyaraltatás lehet majd.

Quiksilver & Billabong kora

Az 1980-as évek közepe táján Waikíkí utcáin beköszöntött a multikulturális globalizáció, s annak is legmodernebb mutációja. Hogy mi is ez? Hordoz-e egyáltalán valós jelentést a multikulturális globalizáció?

Waikíkí főutcáján a Kalakaua Avenue-n egyszerre kezdett „demonstrációt” a Nyugat majd minden befektetői csoportja, ingatlanfejlesztője, szálloda lánca, exkluzív divatcége és üzletlánca.  Röviden: Idejött az egész világ – itt árul az egész világ. Az évi több mint 5.000.000 (!) vendég költése több milliárd USD (!) összegre rúg.  Honolulu, Waikíkí „anyavárosa” közben igazi globális és multikulturális metropolisszá vált. Lakosságának 20%-a japán, 13%-a fülöp-szigeteki, 11%-a kínai – a metropolisz így Ázsia része is, illetve Óceánia és a Csendes-óceán pénzügyi központja egyszerre. Waikíkí ingatlan árai és bérleti díjai az USA 210 nagyvárosából a második helyen állnak. A brit The Economist csoport globális életminőségi / élhetőségi elemzései szerint (Liveability Ranking and Overview) Honolulu és Waikíkí a Föld legélhetőbb metropoliszai közé tartozik. A The Economist eredményeivel megegyező módon a Monocle és a Mercer életminőség kutatásai is bolygónk legélhetőbb, leginkább áhított (beköltözésre csábító) helyszínei közé rangsorolják Waikíkí fehér homokját.

A Quiksilver és a Billabong a két közismert nemzetközi strand és szörf ruházatot gyártó cég is otthonának, sajátjának érzi Waikíkí hullámait. A számolatlan márkanév és üzlet közül azért említjük őket név szerint, hiszen termékeik – és azok marketingje – összeforrtak Waikíkí-vel. Hiszen hol másutt is indulhatnának ehhez hasonlóan a napok, ráadásul az év 365 napján (?):…fürdőruhában, szörfdeszkákkal a hónuk alatt, a part felé igyekvő fiatalok és örökifjak sokasága… a parkolóhelyek hajnali keresése… a hullámok figyelése napfelkeltétől… kievezés az óceánon Waikíkí trópusi zátonyai felett, a megfelelő hullámok meglovagolása érdekében…

A délelőtti órákban a fehér homokhoz igyekvő nyaralók özöne így találkozik ma is minden reggel Duke Kahanamoku szellemével – immár a Quiksilver és Billabong korába lépve. Aki eldugott, romlatlan természeti környezetet keresve érkezik ide – nagyot fog csodálkozni: A felhőkarcolók árnyékában üvegszálból készülnek a polinéz kenuk, s a hula táncos polinéz szépségek is japán pickup-on érkeznek.

Szöveg és kép: Gőgös Norbert